„Az idő fogalma a Föld öröksége, itt született. A mennyben nincs szükség időre, mivel mi halhatatlanok vagyunk, s nincs szükségünk rá, hogy idődarabkákat jelöljünk a naptár oldalain. Nem vagyunk e börtönnek a foglyai, mellyel te a teljesítményeidet méred, ám teljesen megértjük azt a nyomást, ami rátok nehezedik, rátok, kik ezen rituáléval éltek. Azt nem kérjük, hogy vessétek el magatoktól az időt, de azt igen, hogy próbáljátok megérteni, mi az a vágy, mely arra késztet benneteket, hogy siessetek, rohanjatok a saját jószántatokból.”*

Idő. Egyszerű szó. Jelenthet jót és rosszat. Ha bánatunk, fájdalmunk van, az idő mellénk áll, idővel múlik a rossz. Ha várakozunk, az idő ellenünk van, elválaszt várakozásunk tárgyától.

Az idő drága. Az idő pénz. Milyen érdekes megfigyelni a gyerekeket, akiket még nem szippantott be az idő fogsága. „Siessünk!”, „Kapkodd magad!”, „Igyekezz!” – mintha süket füleknek mondanánk, a maguk kis tempójában hajtják végre a kérést. Ők még nem érzik az idő „súlyát”, hogy ezen bármi múlik.

De komolyan: Múlik az időn bármi?

Ha már így kitaláltuk magunknak ezt a mércét, akkor igen, számít az idő. „Három dolog soha nem tér vissza: a kilőtt nyíl, a kimondott szó és az elmúlt nap.”** Dolgoztam olyan helyen, ahol néhány embert folyton csak szaladni láttam. Versenyt futottak az idővel. Mert mai világunkban, ahol sok ember az utcán is kishíján fellöki a másikat a nagy rohanásban, minden fontos és azonnal kell. Sietünk. Bármit csinálunk, az idő rabjai vagyunk. „Nem én kések. A világ siet.”***

Kétségtelen, hogy van, amikor az idő az úr. Egészségünk tekintetében mindenképp. Életveszélyes állapotban, élet-halál közt lebegve a legnagyobb kincs az idő. Minden az ő kezében van, ereje vitathatatlan.

Mégis úgy érzem, nem minden múlik az időn.

„Semmi nem érkezik idejében, semmit nem ad az élet akkor, amikor felkészültünk reá. Sokáig fáj ez a rendetlenség, ez a késés. Azt hisszük, játszik velünk valaki. De egy napon észrevesszük, hogy csodálatos rend és rendszer volt mindenben.”****

Azonban mi történne, ha nem lennénk az időhöz kötve?

Talán maga a kérdés is felfoghatatlan. Hiszen, ha nem lenne idő, talán összeomlana a világ, amiben élünk. A mi civilizált, evilági elménknek erőt próbáló elképzelni az életet idő nélkül. Egy más dimenzió, egy másik élet. Lehet, hogy könnyebb, lehet, hogy nehezebb. Talán csak nézőpont kérdése. De mindenképp más. Valóban felfoghatatlan.

* Doreen Virtue: Angyali üzenetek c. könyv

** Georg Friedrich Daumer

*** Fodor Ákos

**** Márai Sándor

2014.03.09.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó 2 hozzászólás

1

2014.03.11. 17:26 Anda26 Kármi, nagyon jó az idézet! Köszönöm! És köszönöm a dicséretet is! Bár én úgy éreztem a gondolat megírásának végére, hogy nem igazán tudtam átadni, ami kikívánkozott belőlem... De ha mégis átment, örülök!

2014.03.10. 20:52 Kármi Gratulálok Anda, nagyon klassz, összeszedett gondolatsor. Nekem Wass Albert idézete jutott eszembe: "Ellophatod valakinek az aranyóráját és visszaadhatod megint. Ellophatod a pénzét és megtérítheted a kárt. Csak egyvalami van, amit nem téríthetsz meg soha. Ez az idő. Ha valakinek ellopod az idejét. Ha megvárakoztatsz valakit. Ez olyan, mintha ellopnál ennyi meg ennyi időt valakinek az életéből. Nem térítheted meg soha. Az idő az ember legnagyobb és legfontosabb kincse. Ellophatod valakinek a lovát és visszaadhatod megint. Mindenét ellophatod és megtérítheted. Csak az ellopott időt nem lehet megtéríteni soha. A várakozásban eltöltött időt semmi földi hatalom nem hozhatja vissza. Nincs, elveszett, vége. Örökre elveszett."