„Hiányra és szűkölködésre vagyunk berendezve, ezek a tényezők alakítják megkérdőjelezhetetlenül az életünket. A "nem elég" érzése és a reggeli ébredésnél kezdődik, amikor csörög a vekker, és az első gondolatunk: "A fenébe, már megint nem durmolhattam eleget."
Az energiánk nagy részét aggódásra pazaroljuk és arról panaszkodunk, hogy semmiből nincs elég. Nincs elég idő. Nem mozgunk eleget, nem eszünk elég rostot és E-vitamint. Nem keresünk eleget. A hétvégék nem elég hosszúak. Mi, szegény párák, nem vagyunk elég vékonyak, okosak és jól képzettek. Az eszünkbe sem jut, hogy megvizsgáljuk, vajon igaz-e a "nem elég" mantra. Olyan mélyen belénk ivódott, hogy az önképünk legmélyebb rétegeit is ez alakítja. A saját tökéletlenségünk lencséjén át szemléljük az életet minden területén. Ezért vállalunk olyan munkát, amely nem elégít ki bennünket. Ezért ragadunk bele működésképtelen kapcsolatokba. Ezért megyünk vissza a svédasztalhoz szedni még, pedig már régen nem vagyunk éhesek. Ezért hoztunk létre rendszereket és intézeteket, amelyek szigorúan kontrollálják azokat a forrásokat (olaj, például), amelyeket értékesnek és végesnek tartunk. Ha nem aggódnánk ennyit azon, hogy nincs elég, akkor a meglévő forrásainkat nyugodtan arra használnánk, hogy alternatív energiaforrásokat találjunk, mint a nap és a szél - hiszen energiáról beszélünk, amely soha nem fogy ki.
Ez a "NEM ELÉG" késztetés kerget minket olyan dolgokba, amelyekre nem vagyunk büszkék, amelyek erősen kompromittálják a magasabb rendű elveinket, amelyek elpusztítják a természetet, amelyek elválasztanak minket a magasabb rendű énünktől. És amint csonkának és hibásnak definiáljuk magunkat, az összes energiánkat leköti annak a bizonyítása, hogy nem mi estünk ki a praxisból, hogy nem a mi lábunk alól csúszott ki a talaj a "másik ember" javára.
A helyzet azonban egészen másképpen fest. Az egész egy nagy szánalmas hazugság. Van elég - mindenkinek. Egy gazdag, bőséges és hatalmas univerzumban élünk, és ha felül tudunk emelkedni ezen az alaptalan félelmen, hogy nincs elég, akkor végre abbahagyhatjuk a javak felhalmozódását (most őszintén kinek van szüksége 89 pár cipőre?) és felszabadíthatjuk az energiánkat, hogy végre mindenki megkaphassa azt, amire szüksége van.”

(Pam Grout: E²)