Mai örömöm elmesélése kicsit összetett, de megosztom veletek:

Kb. 2-3 hónapja kezdődött, hogy a rengeteg munka miatt később jártam haza. Hazafelé jövet mindig eljövök egy pláza előtt. Az esti órákban arra járva mindig láttam egy idős nénikét, aki ott ül a pláza bejáratnál és rózsákat árul. Akármilyen hideg volt, ő ott ült. Szerettem volna odamenni hozzá, hogy kerüljön is az a rózsa akármennyibe, veszek tőle. Mert úgy sajnáltam őt, és szerettem volna segíteni. De valamiért sosem arra vitt a lábam, amit szégyelltem is magam előtt…

Ma délután a volt főnökasszonyommal találkoztam egy kis csevegésre. Én fizettem a pultnál a fogyasztásunkat, de ő mindenáron a kezembe akart nyomni egy 500 Ft-ost. Nem akartam elfogadni, hadd legyen a vendégem. Egy darabig úgy tűnt, beletörődött, de a találka végén mégis erősködött, hogy tartsam meg a pénzt. Ígyhát becsúsztattam a pénzt a táskám zsebébe.

Hazafelé úgy döntöttem, hogy betérek vásárolni a plázába. Ahogy odaértem, láttam, hogy a néni most is ott árulja a rózsákat. Szakadt az eső, de ő ott ült. Éreztem, hogy itt az én időm, kifelé jövet veszek tőle egy szál virágot. És így tettem. Azt mondta, 450 Ft egy szál. Elővettem hát a 30 perccel korábban a táskazsebbe csúsztatott 500 Ft-ost, odaadtam neki, kivettem a vödörből egy szál sárga rózsát, megköszöntem és elindultam hazafelé. És közben potyogtak a könnyeim…

Hát ez volt az én mai örömöm, hogy segíthettem.  Ezt az 500 Ft-ot az Angyalok küldték, és a legjobb helyre került!!!