Meglepetten olvastam a héten azt a cikket, amely egy személyes kedvencemről, Kőhalmi Zoltán humoristáról szólt. Egész pontosan arról, hogy Zoltán pszichológushoz jár, mert bevallottan vannak kényszeres dolgai, amiktől szeretne megszabadulni.

Ciki-e pszichomókushoz járni?

Szerintem nem ciki! Sőt.

A humoristákban nekem különlegesen szimpatikus az, hogy ha sikeressé válnak, az nem más valakik kárán történik. Letesznek valamit az asztalra, dolgoznak azon, hogy egy-egy este mi a hasunkat fogjuk a nevetéstől. Miközben sikeresek, nem vesznek el senkitől semmit. Inkább adnak. Nem mindegy!

És egyszercsak jön a döbbenet, hogy ők is emberek, lehetnek lelki problémáik, megoldatlan gondjaik. De lám, van aki ezt is felvállalja. Ha szereti a közönség, szeresse egészében.

Én abszolút azt pártolom, hogy ha problémánk van, és úgy érezzük, egymagunk nem boldogulunk vele, akkor kérjünk bátran segítséget. A 21. században már annyira szerencsések vagyunk, hogy terápiák, kezelések tömkelegéből válogathatunk, megtapasztalhatjuk, nekünk melyik válik be.

Szóval hajrá! Ha nektek is van megoldásra váró problémátok, vegyetek példát hétköznapi humorhősünkről, Kőhalmi Zoltánról!

Forrás: http://www.life.hu

Kép forrás: http://www.femcafe.hu