Egy kedves fél-kolléganőm meglepett ma egy nagy szatyorral, amiben falinaptár és kétféle méretű határidőnaplók voltak. Mindezt azért, mert tegnap megkérdeztem tőle, van-e neki esetleg felesleges falinaptára.

Amikor ma elhozta a csomagot, döbbentem kérdeztem, hogy ezek nem kellenek náluk senkinek? Erre ő (aki egyébként a megtestesült pozitív gondolkodás) ezt válaszolta: „Nálunk te vagy olyan fontos ember, hogy ezekre neked van szükséged.” Kívülállóként talán nem jön át az üzenete, de a mondanivalója az volt, hogy ne becsüljem alá magamat, ne soroljam magam mások mögé, hanem igenis én is fontos vagyok és megérdemlem ezeket az irodai eszközöket.

Tőle mindig tanulok valamit, vagy legalábbis mindig elgondolkodtat dolgokon. Most ezen, hogy az ember sokszor már észre sem veszi és mások mögé sorolja magát. Pedig ugyanolyan fontosak vagyunk ennek az Univerzumnak, egytől-egyig mindannyian! Hiszen mindannyian az Isten részei vagyunk, egyformán!

Köszönet T. Katinak!

Meséljetek, Ti minek örültetek ma?