Következő 10 cikk

Előző 10 cikk

2014.06.18.		2014.06.18. 20:32
„Én a pozitív gondolkodást úgy definiálom, mint megoldás-centrikus hozzáállást. Tehát szembenézek a problémával, csak nem panaszkodom, hanem a kiutat keresem, és dolgozom azon, hogy valamiképpen megoldódjon az adott helyzet, vagy megtanuljak ép lélekkel együtt élni vele. Ha valaki azt hiszi, hogy a pozitív gondolkodás rózsaszín szemüveget jelent, örökös mosolyt, és azt hogy mindig minden nagyon szép és jó, akkor az élet gondoskodni fog arról a nagy pofonról, ami segít mélyebben látni a dolgokat.” (Dr. Domján László)
Mit szólsz hozzá?

2014.06.07.		2014.06.07. 18:16
„Az ember nem az adott körülmények, hanem az általa választott hozzáállás folytán boldog.” (Hugh Downs)
Mit szólsz hozzá?

2014.05.14.		2014.05.14. 19:52
„Egy kísérlet már fiatalon szíven ütött. Adott egy ketrec, közepén egy alacsony sövénnyel. A ketrec jobboldalán áramütést kap a patkány, aki nagyon okos, és hamar megtanulja, hogy átugorja a sövényt, mert a túloldal veszélytelen. Egy így kondicionált patkány abban a pillanatban ugrik, amint az áramütést megérzi. Kivéve, ha két patkányt összeeresztenek, és úgy jön az áramütés. Akkor egyik sem ugrik, hanem egymást tépik, mert biztosak abban, hogy a rossz a másiktól jön. Én ekkor értettem meg, hogy soha nem lesz béke a földön, mert mi, emberek ugyanezt csináljuk.” (Popper Péter)
Mit szólsz hozzá?

2014.05.03.		2014.05.03. 18:45
„Hiányra és szűkölködésre vagyunk berendezve, ezek a tényezők alakítják megkérdőjelezhetetlenül az életünket. A "nem elég" érzése és a reggeli ébredésnél kezdődik, amikor csörög a vekker, és az első gondolatunk: "A fenébe, már megint nem durmolhattam eleget." Az energiánk nagy részét aggódásra pazaroljuk és arról panaszkodunk, hogy semmiből nincs elég. Nincs elég idő. Nem mozgunk eleget, nem eszünk elég rostot és E-vitamint. Nem keresünk eleget. A hétvégék nem elég hosszúak. Mi, szegény párák, nem vagyunk elég vékonyak, okosak és jól képzettek. Az eszünkbe sem jut, hogy megvizsgáljuk, vajon igaz-e a "nem elég" mantra. Olyan mélyen belénk ivódott, hogy az önképünk legmélyebb rétegeit is ez alakítja. A saját tökéletlenségünk lencséjén át szemléljük az életet minden területén. Ezért vállalunk olyan munkát, amely nem elégít ki bennünket. Ezért ragadunk bele működésképtelen kapcsolatokba. Ezért megyünk vissza a svédasztalhoz szedni még, pedig már régen nem vagyunk éhesek. Ezért hoztunk létre rendszereket és intézeteket, amelyek szigorúan kontrollálják azokat a forrásokat (olaj, például), amelyeket értékesnek és végesnek tartunk. Ha nem aggódnánk ennyit azon, hogy nincs elég, akkor a meglévő forrásainkat nyugodtan arra használnánk, hogy alternatív energiaforrásokat találjunk, mint a nap és a szél - hiszen energiáról beszélünk, amely soha nem fogy ki. Ez a "NEM ELÉG" késztetés kerget minket olyan dolgokba, amelyekre nem vagyunk büszkék, amelyek erősen kompromittálják a magasabb rendű elveinket, amelyek elpusztítják a természetet, amelyek elválasztanak minket a magasabb rendű énünktől. És amint csonkának és hibásnak definiáljuk magunkat, az összes energiánkat leköti annak a bizonyítása, hogy nem mi estünk ki a praxisból, hogy nem a mi lábunk alól csúszott ki a talaj a "másik ember" javára. A helyzet azonban egészen másképpen fest. Az egész egy nagy szánalmas hazugság. Van elég - mindenkinek. Egy gazdag, bőséges és hatalmas univerzumban élünk, és ha felül tudunk emelkedni ezen az alaptalan félelmen, hogy nincs elég, akkor végre abbahagyhatjuk a javak felhalmozódását (most őszintén kinek van szüksége 89 pár cipőre?) és felszabadíthatjuk az energiánkat, hogy végre mindenki megkaphassa azt, amire szüksége van.” (Pam Grout: E2)
Mit szólsz hozzá?

2014.04.27. - Avagy hogyan kárhoztatott lelkünk az anyagi világra		2014.04.27. 21:17
„Bel-Salti-Nannar megmeredt testében az emlékek gőzei szálltak fel lassan, és didergő gondolatként lecsapódtak agyának belső falán. Már tudta, ki ez a háromszemű szörnyeteg: az ő levetett, elárult hite volt, a pokolra taszított szentség, a fehér mágiából feketére mocskolt erők koncentrációja az Időben, amelyet iszonyodva, lopva levetett magáról, mint ahogy az asszony bűne titkos gyümölcsét rakja le valahol idegen küszöb előtt, hogy nélküle jobban boldoguljon. Régen volt ez, az őshazában, a nagy pusztulás előtt, a harmadik szem hatalmának idején, mikor a lények a három világ paradicsomában éltek, és ezért nem félték a halált. A harmadik szem, a mágikus látás és hatalom kapuja az ember homlokán, amely az ellenszegülés és bukás pokoltorkává lett, mikor a Titánok ereje egymás ellen fordult, a bölcsesség kígyója lesiklott a fejből a hátgerincen át az ágyékba, és szenvedéllyé vált az ösztönök alvilágában. A szenvedély forró teste alatt kikeltek aztán az önzés, kirekesztés, ártalom, erőszak és pusztítás kobratojásai. A Titánok látták a szellemvilágot, de nem tapasztalták a halállal mérgezett, kéjes és kísértő anyagot; újszülöttek voltak a matéria labirintusában, és eltévedtek. A harmadik szem készülékével a Kozmoszból levonzott erők egyre sűrűbbek, rombolóbbak lettek, mert a másik boszorkánykörét kellett vele megostromolni, a másiktól kellett elragadni velük valamit, melyet az irigy érzékek megkívántak. A fénylő Napok tiszta sugárzása elfordult a földtől, és kilobbant kísértetbolygók mindent elnyelő és összezúzó vámpírcsápjai hatoltak le a meghasonlott lények transzcendens szervén, a homlokszemen át a világba. A felavatott papnőt is elsodorta a mágikus vihar. Lelkében elsüllyedt a templom, tetejét gaz nőtte be, kulcsa elveszett, s a szentélyben bent, a föld alatt, a pusztulásra ítélt, elárult Eszme keserű, rothadó; szörnyű kísértetté vált, hatalmas démonná a Küszöb előtt. Mikor a Kozmosz bírái elérkezettnek látták az időt a pokoli színjáték megszüntetésére, a kis Hold lezuhant, tűz és víz törölte sima táblává a földet. A lázadó Titánt kiűzték a szellem örök paradicsomából. Homlokszemét elvesztette, csak helye maradt meg homályos sejtelmek gócaként a homlokcsont szemfedője alatt, kicsiny, rejtélyes miriggyé zsugorodva. A Titán emberré lett. Megismerte a bűnt és a szenvedést. Elvesztett szellemlátása, harmadik szeme helyett agytekervényeket fejlesztett magának; tétován tapogató, kauzális gondolatujjakat, amelyekkel a természet részlethieroglifáit ügyetlenül körültapogatta, de semmi fogalmat nem nyerhetett többé az Egészről, a csodálatos szintézisről. Az Ég bezárult, és az emberre rázuhant teljes, elbírhatatlan súlyával a halálfélelem. Gondolatujjai sötét semmibe tapogattak szánalmas tehetetlenséggel. Félelemből formált istenei halandó kényurak voltak, akik csak fenyegették, ijesztették, de vigasztalásuk hatástalan maradt az anyagi lét súlyos csapásai között. Világtalan két szeme nem látott túl a bölcső és a sír börtönfalain. A fejéből hátgerincén át az ágyékába siklott kígyó pedig új és új, élő, vérrel telt kéjáldozatot követelt. A világtalan halálraítélt vak gyermekeket nemzett a halálnak.” (Szepes Mária: A Vörös Oroszlán, részlet)
Mit szólsz hozzá?

2014.04.26.		2014.04.26. 10:33
„Bárhol is vagy, légy ott egész lényeddel!” (Jim Elliot)
Mit szólsz hozzá?

2014.04.14.		2014.04.14. 22:30
,,A magányosan élő szerzetes remetéhez egyszer emberek jöttek. Megkérdezték tőle: - Mire való, hogy életed nagy részét itt töltöd el csöndben és magányban? A remete éppen azzal foglalatoskodott, hogy vizet mert egy ciszternából, az esővíz összegyűjtésére szolgáló mély kútból. Fölfigyelt a kérdésre, s munka közben odaszólt a látogatóknak: - Nézzetek bele a ciszternába! Mit láttok? Az emberek kíváncsian körülvették a szerzetest, és próbáltak beletekinteni a mély kútba: Nem látunk semmit - mondták kisvártatva. A remete abbahagyta a vízmerítést, pár pillanatnyi csöndet tartott. A látogatók feszülten figyeltek rá, mozdulni sem mertek: - Most nézzetek bele a kútba egyenként, csöndesen. Mit láttok? A látogatók érdeklődéssel hajoltak egyenként a kút fölé, s felkiáltottak: - Saját arcunkat látjuk a kútban! - Bizony, amíg zavartam a vizet - mondta a remete -, nem láttatok semmit. De a csöndben és a nyugalomban megismeritek önmagatokat. A látogatók megértették a remete tanítását." (Erhart Kaestner)
Mit szólsz hozzá?

2014.04.03.		2014.04.03. 10:05
„Az emberek folyton utaznak, egyik helyről a másikra, azzal az elvárással, hogy ha a fene fenét eszik, akkor is jól fogják ott magukat érezni, csak amiatt, hogy egy másik helyén vannak a Földnek; ahelyett, hogy a saját belső tájaikat járnák be, aminél izgalmasabb és érdekesebb utazás nincs a világon. Kívül keresik azokat az élményeket, amikre csak belül találhatnának. Nincs szükségem arra, hogy máshová menjek, ha jól akarom magam érezni.” (Ara Rauch)
Mit szólsz hozzá?

2014.03.26.		2014.03.26. 20:13
,,A spirituális fegyelem minden módszere két elmaradhatatlan és elválaszthatatlan szárnyra támaszkodik: a tökéletes türelemre és a szilárd elhatározásra." (Sri Chinmoy - Életem lélek-utazása c. könyv)
Mit szólsz hozzá?

2014.03.14.		2014.03.14. 19:52
„Mindenféle várakozás haszontalan. Csak önmagunkat ámítjuk, ha a problémáink megoldásában az időre bízzuk magunkat. Ha a jövőt önmagára hagyod, csupán a múltat ismétli. Változás csak most történhet, soha nem a jövőben.” (Sri Nisargadatta Maharaj)
Mit szólsz hozzá?

Következő 10 cikk

Előző 10 cikk