Elgondolkodtam már azon, miért van az, hogy rengeteg ember nem szereti a munkáját. Helyesebben azon, hogy miért kell pont azt a munkát végezniük, amit nem szeretnek. Nyilvánvalóan azért teszik, mert ebből van jövedelmük, ebből élnek, fizetik az ételt, ruhát, rezsit, szükséges és szükségtelen dolgaikat.

Egy hónappal ezelőtt láttam a Beszélgetések Istennel című filmet. Van benne egy dialógus Isten és a főszereplő között, melyben elhangzik Istentől egy nagyon fontos kijelentés. Idézem:

„Nem a megélhetés miatt kellene aggódnotok! Az igazi mesterek az Élettel törődnek, nem a megélhetéssel. Rajta, tegyétek azt, amit igazán szerettek! Ne tegyetek semmi mást! Oly kevés az időtök! Hogy tehettek egy pillanatig is olyasmit a megélhetésért, amit nem szerettek?! Ez nem megélhetés, ez halál.”

Megérintett ez a néhány mondat.

Az utóbbi években sok helyen látni, hallani felhívásokat, cikkeket, előadásokat, melyek arra buzdítják a ma élő embereket, hogy valósítsák meg önmagukat. Eszközöket és okosító segédkönyveket, hanganyagokat, egyebeket is kínálnak hozzá. Már sokaknak sikerült. Mertek álmodni és beteljesült. A váltás lehetősége mindig előttünk van. A döntés a miénk.

Rendben van az, hogy a munkában töltött órák is eseményeket, történéseket, megoldandó feladatokat hoznak életünkbe, amihez való hozzáállásunk által jobban megismerhetjük önmagunkat, korlátainkat.

De mi lenne, ha mindenki olyan munkát végezne, amilyet szeret? Ahogyan minden embernek más az ízlése, életfelfogása, igényei, szokásai, úgy biztos, hogy minden létező munkára akadna jelentkező. Ugyanúgy lennének pl. szalagmunkások, bolti eladók, büfések, takarítónők, buszsofőrök, tűzoltók, orvosok, irodai dolgozók stb-stb.

Sajnos, mai világunkat szinte teljes mértékben a pénz irányítja. Elhalványodnak az emberek igazi, belső értékei. Ha nem vagy birtokában ilyen és olyan képzettségnek, tudásnak, ha nem áldozod szabadidődet is a munkádnak, nagy eséllyel értéktelennek minősítenek. Rosszabb esetben megválnak tőled, hiszen ahogy mondani szokás, senki sem pótolhatatlan. Biztosan számtalan jelentkező akad a helyedre. Akik persze a megélhetésért dolgoznak, akár csak te.

Mégis mit ad a pénz, ami miatt valaki több vagy értékesebb a másiknál? Mind Isten gyermekei vagyunk, vagy másképpen az Univerzum, a Végtelen Energia darabkái. Nem különbözünk. Csernus doktornak A Férfi című könyvében van egy talán kissé kisarkított, de hihetetlenül kifejező mondása: „A boncmestert baromira nem fogja érdekelni, hogy a hulla bankszámláján mennyi pénz van.”

Nos, ezen kellene elgondolkodnia ennek a gyarló mai embernek…

2014.01.28.

Súgó 2 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

2014.02.24. 20:10 Anda26 Azoknak, akik tudják mit szeretnénk csinálni, valóban egy hajszállal könnyebb dolguk van a tekintetben, hogy ne adják el a lelküket kényszerpályán. De a harcot nekik is meg kell vívni. Ami összességében nézve nem gond, hiszen így édes lesz a gyümölcs a végén. És ahogy napjaink hőse, Fluor Tomi mondja: "Az út a cél." És ez bizony így van!

2014.02.23. 20:25 Kármi Nagyon érdekes és igaz gondolatok Anda! Ráadásul sok ember van aki csak azt érzi, hogy nincs a helyén, de nem tudja mit csinálna szívesen. Úgy gondolom, hogy az az ember aki azonban már tudja mit szeretne csinálni, mi a hivatása, az már nem adhatja el a lelkét kényszerpályán.