Egy nagyon kedves ismerősöm új profilfotót töltött fel a közösségi oldalra. Ő egy velem egykorú lány, anya, feleség. Mellesleg hasonló az érdeklődési körünk, kineziológia tanfolyamon találkoztunk. Nagyon kellemes benyomást keltett már akkor is, barátságos, szimpatikus jelenség. Nem lettünk barátnők, a kapcsolatot sem tartjuk közvetlenül, de mivel a közösségi oldalon ismerősök vagyunk, valamennyire látom élete történéseit.
A mosolya ragadott meg a fotón. A természetes mosolya. Nyugalom sugárzik ebből a lányból, ősnyugalom. (Ha Soma Mamagésa szerint létezik ősbizalom, hát akkor ősnyugalom is  ) És ezt nagyon jó látni!
Mennyi minden rejlik egy mosolyban. Mennyi érzelem. És mennyi érzelmet, érzést vált ki belőlünk. Ha kicsit lefelé hajlanának szája sarkai, máris más impulzusokat keltene.
Mosolyában benne van az élet öröme, a nőiség öröme, az anyaság öröme, a boldogság öröme, a hivatás megtalálásának öröme és szeretete, az emberek szeretete.
Létezik egy örök igazság, melyet minden nap észben kellene tartanunk: „Minden percben, amíg lefele görbíted a szádat, elveszítesz hatvan másodpercnyi boldogságot.”
Vajon az emberek egymás közt, utcán, munkahelyen, üzletben, közlekedési eszközön stb. mit olvasnak le egymás arcáról? Egyáltalán figyelünk-e egymásra?
És vajon mit látunk mi, ha belenézünk a tükörbe?
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Nem ismerem a filmet. A folyton vidámság nekem sem fest igazán őszintének. Felületességre utalhat. De szerintem ugyanúgy utalhat pszichés gondokra, kiegyensúlyozatlanságra, mint mondjuk az állandó búskomor arc.
A lány őszinte, elégedett mosolya belülről fakad. Ehhez hozzátettem emlékezetből a személyiségét is. Ezért fogott meg a mosolya, mert olyan ritka ilyet látni!