„Az idő fogalma a Föld öröksége, itt született. A mennyben nincs szükség időre, mivel mi halhatatlanok vagyunk, s nincs szükségünk rá, hogy idődarabkákat jelöljünk a naptár oldalain. Nem vagyunk e börtönnek a foglyai, mellyel te a teljesítményeidet méred, ám teljesen megértjük azt a nyomást, ami rátok nehezedik, rátok, kik ezen rituáléval éltek. Azt nem kérjük, hogy vessétek el magatoktól az időt, de azt igen, hogy próbáljátok megérteni, mi az a vágy, mely arra késztet benneteket, hogy siessetek, rohanjatok a saját jószántatokból.”*
Idő. Egyszerű szó. Jelenthet jót és rosszat. Ha bánatunk, fájdalmunk van, az idő mellénk áll, idővel múlik a rossz. Ha várakozunk, az idő ellenünk van, elválaszt várakozásunk tárgyától.
Az idő drága. Az idő pénz. Milyen érdekes megfigyelni a gyerekeket, akiket még nem szippantott be az idő fogsága. „Siessünk!”, „Kapkodd magad!”, „Igyekezz!” – mintha süket füleknek mondanánk, a maguk kis tempójában hajtják végre a kérést. Ők még nem érzik az idő „súlyát”, hogy ezen bármi múlik.
De komolyan: Múlik az időn bármi?
Ha már így kitaláltuk magunknak ezt a mércét, akkor igen, számít az idő. „Három dolog soha nem tér vissza: a kilőtt nyíl, a kimondott szó és az elmúlt nap.”** Dolgoztam olyan helyen, ahol néhány embert folyton csak szaladni láttam. Versenyt futottak az idővel. Mert mai világunkban, ahol sok ember az utcán is kishíján fellöki a másikat a nagy rohanásban, minden fontos és azonnal kell. Sietünk. Bármit csinálunk, az idő rabjai vagyunk. „Nem én kések. A világ siet.”***
Kétségtelen, hogy van, amikor az idő az úr. Egészségünk tekintetében mindenképp. Életveszélyes állapotban, élet-halál közt lebegve a legnagyobb kincs az idő. Minden az ő kezében van, ereje vitathatatlan.
Mégis úgy érzem, nem minden múlik az időn.
„Semmi nem érkezik idejében, semmit nem ad az élet akkor, amikor felkészültünk reá. Sokáig fáj ez a rendetlenség, ez a késés. Azt hisszük, játszik velünk valaki. De egy napon észrevesszük, hogy csodálatos rend és rendszer volt mindenben.”****
Azonban mi történne, ha nem lennénk az időhöz kötve?
Talán maga a kérdés is felfoghatatlan. Hiszen, ha nem lenne idő, talán összeomlana a világ, amiben élünk. A mi civilizált, evilági elménknek erőt próbáló elképzelni az életet idő nélkül. Egy más dimenzió, egy másik élet. Lehet, hogy könnyebb, lehet, hogy nehezebb. Talán csak nézőpont kérdése. De mindenképp más. Valóban felfoghatatlan.
* Doreen Virtue: Angyali üzenetek c. könyv
** Georg Friedrich Daumer
*** Fodor Ákos
**** Márai Sándor
2014.03.09.
|
Kármi, nagyon jó az idézet! Köszönöm!
És köszönöm a dicséretet is! Bár én úgy éreztem a gondolat megírásának végére, hogy nem igazán tudtam átadni, ami kikívánkozott belőlem... De ha mégis átment, örülök!