A minap a rádióban a közelgő Boldogság Világnapjáról esett szó. Megkérdeztek járókelőket is, hogy szerintük mi a boldogság, számukra mit jelent. Érdekes válaszok érkeztek:
- Volt, aki ahhoz kötötte, hogy valamije van. VAN ez, VAN az (ház, autó, pénz stb.)
- Volt, aki azt mondta, a boldogság az, ha azt csinálja, amit szeret.
- Volt, aki szerint a boldogság belülről fakad, ezért az nem más, mint a lelki egyensúly.
A boldogságnak nincs leírott definíciója.
Igaz lehet-e az, hogy a boldogság tárgyakhoz köthető? Bizonyosan vannak, akik számára igaz. Valószínűleg ők jelenlegi életükben erőteljesen a fizikai világ rabjai. Számukra minden „nem evilági” és „elvont” dolog érthetetlen és érdektelen.
„A tárgyak azért vannak, hogy használjuk azokat, az emberek pedig azért, hogy szeressük őket. A világgal azért van baj, mert a tárgyakat szeretjük és az embereket használjuk.”*
Vajon a pénzért kaphatunk-e boldogságot?
Megfordítom: Vajon a boldogságért kaphatunk-e pénzt?
Boldogság lehet-e az, ha azt csináljuk, amit szeretünk?
„Nem az a szabadság, hogy azt teheted amit akarsz, hanem hogy nem kell megtenned azt, amit nem akarsz.”**
Úgy vélem, hogy ha elérjük életünkben azt a szintet, amikor a munkánk vagy hobbink hivatássá válik, az már a boldogságnak egy felső szintje. Ekkor már egész bensőjével boldogságot sugároz az ember, ezáltal boldog embereket és történéseket vonz magához.
A boldogság belülről fakad. Én is régóta ezt vallom.
Íme néhány saját, rövidke meghatározás a boldogságról:
Boldogság az:
- Ha reggel örömmel várod az előtted álló napot.
- Ha este úgy fekszel le, hogy hálát tudsz adni mindenért, amid van.
- Ha van célod, amiért küzdhetsz.
- Ha apró dolgokban is meglátod a szépséget.
„Mi a boldogság? Belső béke és spontán mosoly.”***
* ismeretlen
** Rousseau
*** Csernus Imre
2014.03.17.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Szerintem a boldogság nem egy statikus állapot. Sokkal inkább hiszek a boldog pillanatokban, melyek kimagaslanak a hétköznapi történésekből, és ha ezt egy általános megelégedettség és belső béke kíséri, akkor az ember elmondhatja magáról, hogy a helyén van.
Ez is nagyon jó megközelítés, Kármi! Fontos, hogy meglegyen az az általános megelégedettség, amely teret hagy szemünknek-szívünknek, hogy meglássuk és megérezzük a szép dolgokat a hétköznapokban is. A túl sok probléma és stressz, azt hiszem egy falat emel közénk és az élet szépségei közé. Mind e mellett hiszek abban is, hogy megtanulható, hogyan emelkedjünk felül a mindennapok nehézségein és/vagy életünk aktuális mélypontjain. De ezt még nekem is tanulnom kell!