A minap kórházi vizsgálaton voltam. Várakozás közben történt az eset, ami elgondolkodtatott.

A folyosó végén ültem, várva a soromra. A folyosóra bejött egy bácsi, aki próbált ott a másik osztályon bejutni vizsgálatra. Ám azt mondták neki, hogy csak sürgős eseteket látnak el soron kívül. Mire ő: „Sürgős az eset, mert fáj a gyomrom.” Erre a nővér reakciója az volt, hogy sajnálja, időpontot kell kérni, februárra (!) tudnak adni.

Tessék??? Értem én, hogy mindenhol várólista van, és azt is értem, hogy nem a nővér hibája. Na de, addig meg is halhat az ember! Tudom régóta, hogy sajnos ilyen a magyar egészségügy, de ezt így élőben végighallgatni, megdöbbentő volt.

Az élet zajlik, igenis zajlik. Sokszor talán el sem tudom képzelni, mennyire. Elég keveset járok emberek között, szinte csak akkor, amikor dolgozom, vagy amikor vásárolni megyek. De ez kevés. Emberek élete omlik össze vagy épp virágzik ki minden áldott nap.

A fenti példánál maradva: Ma rádöbbentem, hogy az élet, aminek boldognak kéne lennie, az csak itthonról nézve boldog. Itthonról könnyű kitekinteni és szórni az igét, hogy a pozitív gondolkodás és az optimizmus az aztán mindent megold. És mi van, ha nem? Akkor a bácsi gondolja azt pozitívan, hogy nem is baj, hogy nem vizsgálják ki idén, hanem meghal még Karácsony előtt, így legalább ennyivel kevesebb ajándékra kell költeni a családjának az ünnepekkor? Vagy hogy van ez? Természetesen tudom és hiszem, hogy a pozitív gondolatok akár meg is gyógyítják az embert rövid idő alatt. Na de hogyan magyarázzuk el ezt egy 70-80 éves idős embernek? Ő azt szerette volna, ha megvizsgálják, mert fájdalmai vannak.

Ő az a korosztály, aki a tisztességes kétkezi munkájával kereste meg a családi kasszába valót, ő aki a legtöbb ideig fizetett járulékokat. És ennyi?! Ezt kapja?! Katasztrófa…

Tegnap egy idős ismerősöm mesélte el, hogy a nyári nyugdíjba vonulása óta szinte folyton orvoshoz jár. Jelenlegi problémájával (megállás nélkül fáj és dagad az egyik lába bokától lefelé) TB-keretből nem tudtak mit kezdeni, mert az orvos most nem rendel, mert ezért, mert azért… Most kb. 100 ezer forintnál tart, amit emiatt maszekoknak kifizetett. Mert fáj, és a fájdalom megkeseríti az életünket, ráadásul rendellenességre utal. Ő is feltette a nagy kérdést tegnap: Rendben, ő ki tudja ezeket fizetni. De mit csinál az, aki ezt nem teheti meg, mert nincs miből?

Nem tudok pozitív lenni a magyar egészségüggyel kapcsolatban. Szállóigévé vált az ismerős mondat: „Csak beteg ne legyen az ember!”

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés