Én egy pozitív ember vagyok. Nincs is nagyon okom panaszra, szerencsére van szerető családom, van fedél a fejünk felett, és van munkahelyem. Ja, és van egészségem.

A minap olvastam ezt a cikket az ismert napilapban, és mélységesen ledöbbentem.

http://metropol.hu/mellekletek/cikk/1413469-szomoru-statisztikak

Talán szégyellnünk kellene magunkat, amiért hazánkban ilyen magas a rákbetegek száma? Talán azt gondolják, hogy a rákot azt választják maguknak az emberek?

A rákkutatás mára olyan magas színvonalon fut, hogy nem hiszem el, hogy nincsenek olyan kiemelkedően jó rákgyógyszerek, ami ne menthetné meg jónéhányukat. Tudjuk, hogy léteznek ilyen gyógyszerek. Csak valakiknek sajnos nem érdeke, hogy ezek hazánkban is elérhetőek legyenek...

Kijelenthetjük, hogy odáig jutottunk, hogy a rák sajnos civilizációs népbetegséggé vált. Csak nézzük meg egy átlagos ember túlfeszített életmódját (amit a "jobbnál jobb" munkahelyek követelnek meg, és ami nem az irodába belépéssel kezdődik és nem is az onnan kilépéssel ér véget, „hála” a mindenféle okos-kütyünek, ami miatt non-stop elérhetőek vagyunk) és az ebből következő krónikus fáradtságot. Nézzük még az uniós árakat és az uniótól messze elmaradó béreket, a tervezett hiper-leépítést és intézmény-megszűnéseket a közszférában, az egekig kúszott ingatlanárakat (ezen véleményem szerint a CSOK csak látszólag segít, én nem látom szerencsésnek a megélhetési gyermekvállalást… fel is kell azokat a gyermekeket nevelni, és nem mindegy hogyan, már ha a szülő lelkiismeretes) és az egészségügy régóta húzódó elhanyagolását.

Meggyőződésem, hogy a manapság egyre elterjedtebb glutén-, laktóz- és más összetevőkre való érzékenység is a túlhajszolt életmódunk következménye.

Javaslatok persze mindig érkeznek:

- Legyünk pozitívak. (Ha szerencsések vagyunk, ezzel nincs gond.)

- Fő a megelőzés, menjünk szűrővizsgálatra! (Még „rendes” vizsgálatra is hónapokkal későbbre kapunk időpontot…)

- Táplálkozzunk egészségesen. (Cukor helyett vegyünk sztíviát, xilitet. Napraforgóolaj helyett vegyünk olívaolajat. Az ötlet kiváló. Csak elfelejtik, hogy ezt csak egy szűk réteg tudja megfizetni.)

- Mozogjunk rendszeresen. (Mikor? És hol? Otthon lehet tornázni, de kardioedzéseket végezni éppenséggel nehézkes lehet. Menjünk konditerembe. És akinek nem telik erre?)

- Szüljünk sok gyereket. (Véleményem szerint két átlagos fizetésből nagyon maximum 2 gyermek tartható el. Nem ritka az az eset, amikor a szülőknek sajnos lemondásokkal kell számolni, pl. nincs pénze konditerembe járni, így máris nem mozog rendszeresen.)

Családtagokat veszítünk el fiatalon!

A metróaluljáróban reggelente átszálláskor átlagban 30 ember rohan el mellettem a mozgólépcsőn. (Igen, egy ideje számolom.) Mindenki rohan. Vajon megállnak-e egyetlen másodpercre és elgondolkodnak-e, hogy ennek nem így kellene lennie?

Ki tudja miért, átfordultunk egy olyan világba, ahol a leszerződött 8 óra ellenére elvárás a napi 8-12 óra munkavégzés. Az emberek nagy részének nincs érdemben eltölthető szabadideje. Talán ez már trendi is. Nem tudom.

Nem tudom feltűnik-e ez valakinek. 

Az emberektől ezzel egy hatalmas dolgot vesznek el. Konkrétan az Életet. Amit élni kellene, nem átrohanni rajta (már ha közben el nem ragad minket a rák)…

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés